Nagykörű természeti környezete az elmúlt 150 évben jelentősen megváltozott. A természeti környezet átalakulásának alapvető okozója a rendszeres folyószabályozások, lecsapolások korszakának kezdete, amely a Tiszadobnál 1846. augusztus 27-én, Gróf Széchenyi István kapavágásával megindult Tisza szabályozásban csúcsosodott ki.

Forrás: http://kirandulokklubja.network.hu

A folyószabályozások, lecsapolások korát megelőzően egy mozaikos tájszerkezet képét mutatta a természeti környezet. A térség geomorfológiai adottságai és a szabályozatlan vizek járása különböző típusú élőhelyeket alakított ki, attól függően, hogy rendszeresen, vagy időlegesen vízjárta területről, vagy éppen ármentes hátról volt szó és döntő volt az is, hogy a térszerkezetből következően nádasként, rét-legelőként, vízállásként, szántóként, vagy éppen ártéri gyümölcsösként hasznosították a területet, amelyhez különféle típusú növény-, és állatfajok alkalmazkodtak. Ez volt a mozaikos tájszerkezet, amely az élővilág szempontjából egy változatos élőhelyekkel tarkított, a jelenleginél fajgazdagabb környezetet eredményezett.
A folyószabályozások utáni természeti környezetet alapvetően 2 típusú élőhelyekre lehet osztani. Az egyik a mentett oldali élőhelyek, amelyek jelentős része intenzív művelésű szántóterületek, amelyek természeti környezetként nem értékelhetők.
A másik a mentetlen oldali élőhelyek, amelyek között még találhatók természetszerű erdők, azonban a természetvédelmi szempontból erdőnek semmiképpen nem nevezhető faültetvények térhódítása egyre általánosabb. A mentetlen oldalon az egykori mozaikos tájszerkezetet „kicsiben” visszaidézendő, a természetszerű erdőket megszakító kubikgödrök, holtágak, esetleg ártéri legelők, vagy éppen mocsárrétek és ezek élővilága teszi változatosabbá a képet.

Kérész – foto: Lőrincz István

Az „átalakított” Tisza menti táj faunája igen változatos. A gerinctelen fauna Tiszához köthető legjelentősebb képviselője a tiszavirág. Általában június közepén történik a kérészek rajzása, amikor a Tiszában élő lárvák milliói víz alatt található üregeiket elhagyva a felszínre törnek, ahol vedlés után hatalmas tömegekben rajzanak a Tisza felett.

A gerinctelen fauna egyéb, fűz-nyár ligeterdőket képviselő fajai közül meg kell említeni a rezes futrinkát, azorrszarvú bogarat, a kis szarvasbogarat, az aranyos bábarablót, vagy éppen a pompás virágbogarat.

A Tisza, illetve a Tiszához köthető holtágak, kubikgödrök halfaunája a horgászok körében is kedvelt halfajokon (ponty, csuka, süllő, keszegfélék, harcsa stb.) túlmenően számos védett halfajt is felsorakoztat, mint például amagyar bucó, selymes durbincs, illetve a réti- és vágócsík.
Jelentős számban képviseltetik magukat a környéken a kétéltű és hüllőfajok is: erdei-, mocsári- és levelibéka,barna varangy, tavi béka, kecskebéka, tarajos gőte, vízisikló, mocsári teknős.

A gerincesek közül a madarak osztálya nagy fajszámmal képviselteti magát, köztük fokozottan védett fajokkal is, mint például a rétisas, a fekete gólya, barna kánya. Az árvizek által feltöltött holtágak, kubikgödrök, vízállások számos madárfajnak kínálnak kiváló táplálkozó, fészkelő helyet. Az ilyen részeken megtalálható az üstökös gém, a szürke-és vörös gém, nagy kócsag, a bakcsó, a kanalasgém, őszi-tavaszi vonuláskor a különféle cankó fajok, vagy éppen a halászsas.
A fűz-nyár ligeterdőkhöz köthető egyéb madárfajok közül érdemes megemlíteni a fülemülét, a vörösbegyet, abarátposzátát, az őszapót, a fekete harkályt, a macskabaglyot, vagy éppen a zöld küllőt.

Ezekben az erdőkben az emlősöket a korai denevér, a törpe denevér, a törpe cickány; a ragadozókat a róka, avadmacska, a nyest képviseli. Megtalálható továbbá őz, vaddisznó és a Tiszához közeli részen a vidra, és a visszatelepített hód is.

Természetvédelmi területek Nagykörű környezetében:
Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet

A Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet kiterjedése 9455,6 ha, ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számait az 59/2007. (X. 18.) KvVM rendelet 1. számú melléklet, fokozottan védett területének ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számait a 2. számú melléklet tartalmazza.
A védettség indoka és célja a területen található természetes élőhelyek (ártéri erdők, rétek, holtmedrek) növénytársulásainak, az itt előforduló védett és fokozottan védett növény- és állatfajoknak a megőrzése, a madarak háborítatlan fészkelésének, táplálkozásának, vonulásának biztosítása, a jellegzetes Közép-Tiszavidéki táj tájképi adottságainak megóvása.